Több vagy, nem egy név

Kölyökkoromban rengeteget hallgattam Noxot. Apukámék többször kivittek koncertre a diósgyőri strandra, várba is talán. Aztán azokban a gyermeki romantikus éveimben ültem az ablakban és egész este a kedvenc dalaimat hallgattam. Sokszor sírtam is, vagy az örömtől, vagy a szomorúságtól.
Karácsonykor szinte minden évben előhalászom egy-egy dalt, de most annyira megkívántam újra a zenéjüket, hogy a kedvenc albumaimat is megszereztem újra: Bűvölet, Ragyogás, Örömvölgy,
Ez utóbbi volt az "új CD-m" tőlük - félelmetes, hogy ez az album is tíz éves már! Öregszem.

Egyébként részben a múlt heti csidicsudi esküvő juttatta eszembe: "Tégy ma esküt rá". Az én esküvőmön is szólhatna majd (note to self, haha). :D
Másfelől, hosszú idő után először tényleg érzek romantikát. De ezt nagyon erősen tagadom, igyekszem elnyomni. Nem létezik, hogy ebből jól kijöhessek. Az a sport nem nekem való.
Szóval így.
Meg hát egyébként elkezdődik az ősz. Bár én minden porcikámmal nemszeretem, néha mégis elkap egy icipicit a varázsa.